az anya napi tevékenységét nyugodtan tekinthetjük munkának, munkáltató az apa.
amennyiben a munkáltató úgy érzi, a munkavégzés nem megfelelő színvonalú, vagy nem elég hatékony, motiválnia kell a munkaerőt. negatív visszacsatolással (drágám, már megint elfelejtetted?! szívem, miért van mindig ilyen kupleráj?! asszony, már megint nincs vacsorám?!) nem növelhető hatékonyan a munkavégzés színvonala. az ehhez hasonló a felkiáltással a munkáltató csak annyit tud elérni, hogy a munkaerő -- aki, mint alább részletezem, amúgy is inkább űzött vad -- haszontalannak és értéktelennek érzi magát. a munkáltatónak tudnia kell, hogy az a munkaerő, aki hosszú időn át így érzi magát, boldogtalan lesz, és idővel másik munkáltatót fog keresni.
segítsünk hát a munkáltatónak a hatékony munkavégzés feltételeinek biztosításában:
mi kell ahhoz, hogy a munkaerő magas színvonalon és hatékonyan tudjon hosszútávon teljesíteni?
1. értsen hozzá
2. szeresse csinálni
3. megfelelően értékeljék az elvégzett munkát
itt kezdődnek a nehézségek...
1. ebben a munkakörben a tevékenység minduntalan változik, újabb és újabb módszereket kell kitanulnia a munkaerőnek, hogy hatékonyan végezze munkáját (vagyis az egyfolytában növő-változó-érő-megbolonduló gyermek(ek) gondozását és nevelését); emellett a feladat igen nagyszámú részterületet ölel fel, melyek munkafolyamatai nincsenek egymással kapcsolatban, mégis egyszerre kell megoldani mindent (ezt egy lélegzettel kell olvasni: anya tegye 2-3 óránként cicire a gyermeket közben pucolja a hátsóját közben mosogasson közben takarítson közben vigye oviba/iskolába a nagyobb(ak)at és hozza őket haza emellett otthon foglalkoztassa őket esetenként csomagoljon össze a kimenőkhöz/nyaralásokhoz közben menjen bevásárolni mindeközben legyen csinos, gondozott és kedves... stb stb stb).
2. a munkaerőnek hiába élete értelme a munkája, heti 168 óra készenlétet senki nem bír ki. ezt még a munkáltató sem gondolhatja komolyan. a túlterheléssel természetesen együtt jár a munka színvonalának és a munkaerő testi-lelki egészségének hanyatlása.
3. a megfelelő értékelés ebben az esetben egyáltalán nem anyagi. helyette az fontos a munkaerőnek, hogy érezze: a munkáltató értékeli azt a rengeteg belefeccölt időt és energiát. ezt el lehet érni gyakori szóbeli (vagy írásbeli) dícsérettel, szál virággal, simogatással, bókokkal vagy apró szívességekkel. sőt, tovább megyek: már annak is örül a munkaerő, ha a munkáltató tudatosítja magában, mennyi mindent végzett, és megköszöni. még tovább megyek: már annak is örül a munkaerő, ha a munkáltató egyszerűen erőt vesz magán, és nem teszi szóvá, mikor már megint elfelejtette, vagy hogy megint milyen kupleráj van, esetleg már megint nincs vacsorája. ugyanis a munkáltató már tudja: ez nem ilyen egyszerű.
most pedig fordítsuk meg a helyzetet. az otthoni teendőknek általában az anya a megmondója, tehát mikor apa otthon van, és ebből részt vállal, ő a munkaerő, anya pedig a munkáltató.
mi kell ahhoz, hogy a munkaerő magas színvonalon és hatékonyan tudjon hosszútávon teljesíteni?
1. értsen hozzá
2. szeresse csinálni
3. megfelelően értékeljék az elvégzett munkát
itt folytatódnak a nehézségek...
a munkaerő főállása máshol van, a mellékállásba emiatt kevesebb időt és energiát tud fektetni. már azzal segíthet a munkáltató, ha kevés számú, jól körülírt feladatot ad a munkaerőnek, esetleg olyasmit, amit már korábban is végzett, vagy ő maga jelentkezik az elvégzésére. ha egész napos helyettesítést vállal a munkaerő, nem lehet a helyettesített személy (azaz anya) munkavégzési hatékonyságát elvárni. fontos: a munkerő olyan feladatok elvégzésében talál örömet, melyekben sikerélménye van (pl. apa nem tudja az éhes csecsszopót elhallgattatni, nincs hozzá megfelelő testrésze).
a munkáltatónak (apának/anyának) tehát mindenkor aktívan kell segítenie a munkerőt (anyát/apát), hogy hatékonyan és magas színvonalon tudja végezni a munkáját: soksok kedvességgel, feladatok esetleges átvállalásával, szabadnapok biztosításával.
jó munkát kívánok!