avagy testet a lélekkel, lelket a testtel
ez a teória több szálról indult.
az első ütés huszonvalahány évesen érte a szívemet, amikor még semmit nem tudtam a holisztikáról, csak annyit, hogy valami alternatív szemléletmód, és mint ilyen, elítélendő, mert a keresztény tanítással meg nem határozható módon szemben áll. egy zsidó orvostanhallgatóval jártam éppen, aki megkérdezte, mi a véleményem a holisztikus gyógyászatról, mire én valami olyasmit feleltem, hogy nem értek vele egyet. aztán elmagyarázta, hogy ez tulajdonképpen az ember egységes egészként való értelmezését jelenti, mikor a beteg szervet nem beteg szervnek, hanem a hatékonytalanul működő ember egyik jelzésének tekintjük.
ez a tétel természetesen már a "nyugati" orvoslásban is bizonyításra talált, mint azt a pszichoszomatikus betegségek gyakori említése és köztudatban való ismerete is mutatja, viszont valahogy nem működik olyan hatékonyan, mint kellene. mintha még mindig abban a hitben, megszokásban élnének az emberek, hogy a test és a lélek bajait külön kell kezelni.
a második néhány évvel később a dubrovniki tengerparton talált meg, ahol a napernyő árnyékában és a szellős, baldachinos kávézóban Aldous Huxley Vak Sámson c könyvét olvastam, amiben azt írta, a lelket meg lehet gyógyítani a testtel. itt egészen pontosan a szívfájdalmat gyógyította keféléssel, ami évekkel később a gyakorlatban is sikerrel kipróbálásra került.
a harmadik az utóbbi években fogalmazódott meg bennem, mégpedig az, hogy egy ember részéről a lehető legnagyobb ostobság, mikor rosszat tesz magának. pl az ember, aki tudja, hogy zabálni rossz, mert megfájdul tőle a hasa, és mert hosszútávon ronda betegségeket okoz, és mégis zabál. vagy iszik. vagy kondigépeken kínozza magát. vagy a legnagyobb élienem, aki nem akar inni, hogy ne kelljen wc-re járnia (mert micsoda felesleges időtöltés az). vagy aki tudja, hogy más munkát/társat/lakást kellene keresnie, hogy boldog(abb) lehessen, de ehelyett leamortizálja az immunrendszerét a folyamatos stresszel és mindenféle betegségeket gyűjt magának.
a teóriám a következő.
a világ egy egész. az ember egy kompakt része az egésznek. minden mindennel összefügg. a lélek egyensúlytalanságai megbetegítik a testet. a test sérülései megbetegítik a lelket. de ugyanakkor a lélek ápolása kedvezően hat a testi betegségekre. a test ápolása ápolja a lelket is. és a környezetünk mindeközben befolyással bír: szeretnek minket, vagy nyaggatnak; benzingőzt szívunk, vagy sarkvidéki ózont; civilizációs betegségektől szenvedünk, vagy tisztítatlan víz okozta fertőzésektől, esetleg 110 évig élünk, mert a mi falunkban valahogy ez a szokás.
vegyünk példákat.
a szorongó emberek gyakran küzdenek szorulással, és az elégtelen emésztés miatt pl bőrproblémákkal. de mikor valami nagy lelki plusszal helyrebillen az önbecsülésük, kivirulnak, megszépülnek. a test egyensúlya követi a lélek egyensúlyát.
a súlyos beteg emberek gyakran szenvednek depressziótól. hogyha ezen segít valaki, gyorsabban, hatékonyabban gyógyulnak. sőt, életben maradnak.
és a saját példám: volt egy időszak, miután megszületett kettes számú élienem, hogy úgy éreztem, a fejem fölött csapkodnak a hullámok. nem tudtam kezelni, hogy nem lehetek mindig mindenhol ott. mostmár tudom, hogy fizikai képtelenség egyszerre 2 gyereket + a háztartást rendben tartani, arról nem is beszélve, hogy mikor jut anyának egy kis magánidő... mindenesetre egyre görbébben, egyre púposabban tartottam magam, aminek következtében állandósuló hátfájás kíséretében újra jelt adott kopott porckorongom. lehetetlen állandó hátfájással élni még akkor is, ha az embernek csak magáról kell gondoskodnia, elmentem hát gyógytornászhoz. és a torna (és a beszélgetés) hatására elkezdtem jobb színben látni a világot. a gerincem egyenesedett, az izmaim (amik mindig is ott voltak) használatba kerültek, én heti rendszerességgel elmentem otthonról egyedül(!), meggyőzve magamat, hogy van nélkülem is élet, mégpedig nem sanyarú! :) egyszóval a tornával megerősítettem a lelkem is, és mellékesként hamarosan teherbe estem hármaskával, aki előtte hónapokig nem akart jönni. és valahogy otthon is mindenkinek könnyebb lett.
amit ebből tanultam: legyünk jók önmagunkhoz, a lelkünkön, a testünkön és a környezetünkön keresztül.
....s a Haza fényre derűl... :)