ketteskének születésétől nagyok voltak az orrmandulái. ezt onnan lehet felismerni, hogy szörcsögve-horkolva vette a levegőt, és mindenféle kifacsart pózokban, de mindenesetre a fejét derékszögben hátravetve aludt, mert nehezen kapott levegőt, főleg vízszintes helyzetben. ezen segít, ha az ágy feje valamelyest meg van emelve. ezt eleinte Révai nagy lexikona szolgáltatta, meg is sínylette a Brutustól Csátig tartó kötet... szerencsére az élien már hozzánőtt a mandulájához, így a horkolásnak vége, de gyarapodtunk egy hasznos kis eszközzel, ami egyébként a takonykór kezelésében is jól jön.
kezdetben arra gondoltam, kellene egy méretes léc, amibe marhatnánk egy méretes lyukat, de mivel nincs itthon marófej a fúrógéphez, maradt a barkácsolás.
hozzávalók (emelőnként, azaz egy ágyhoz 2x):
ágyláb méretéhez hasonló lécből 10 cm, ezt körülölelő 0,5-1 cm vastag lécekből 20-20 cm, szögek, csavarok, festék, ecset, lelkes gyermek, esetleg 5 cm széles átlátszó ragasztószalag, hogy a legkisebb se nyalogassa le a vízfestéket
elkészítése:
a 10 cm-s lécet körbevesszük a nagyobbakkal, rögzítjük, majd az egészet kipingálja a gyermek. ha 4-5 éven felüli, lehet akrilfestéket adni neki, ami száradás előtt (azaz kb 15 percen belül) még vízzel lemosható. utána nem lehet kiimádkozni a ruhából. az akrilra nem kell cellux, ugyanis száradás után már nyál-álló. :)
használata:
légzési nehézségek esetén az ágylábra húzzuk, mint egy csízmát, így az ágy feje megemelkedik, a gyermek pedig könnyebben kap levegőt. a 10 cm-s emelés 120-as ágynál megfelelő magasság, nagyobb ágynál tapasztalataink szerint szükség van még párnákra, plüssökre, esetleg szülőkre is a megfelelő dőlésszög elérése érdekében.
(felnőttként is hasznos az emelés: orrdugulás és fogfájás ellen is hatékony félig ülő helyzetbe párnázva aludni, nem beszélve a terhesség alatti gyomorégésről. vigyázat! hátfájásra kifejezetten hátrányos!)