álmos vagyok. most. sőt, már reggel 7kor, mikor ébreszt drága uram Z, alig bírom kinyitni a szemem. nyűgös vagyok délelőtt, majd ebéd után azonnal elalszom, ha hagynak. délután jobbra dőlök-balra dőlök. este alig bírok vacsorát csinálni, inkább csak a kanapén feküdnék. este mozizás közben lecsukódik a szemem, és 9-f10kor már ágynak veszem az irányt.
olvastam egyszer, hogy az álmosság egyféle lelki menekülőút, ha az ember olyan szituációba kerül, ami valami miatt nem komfortos. hiszen alvás közben nem kell odafigyelni, érezni, aggódni. remélem, nálam is csak ennyiről van szó, és elmúlik, mikor beszokunk szüleimnél az új rutinba. meg aztán megint haza. meg aztán 4 gyerekkel....
sűrű lesz még ez az év...