az altatás ambivalens érzéseket kelt bennem: halálosan elegem van belőle, de a világért sem hagynám ki. leginkább azért van belőle elegem, mert istentelenül fáradt vagyok, ezek a kis vaddisznók meg az Istennek se akarnak aludni. mert az ébrenlét olyan izgalmas. az alvás meg olyan félelmetes.
hiszek az aktív altatásban. meggyőződésem, hogy a kisgyerekek nem szeretnek egyedül lenni, még álmukban sem. biztonságot nyújt a szülő, aki ott van, mikor szükség van rá. szerintem szívtelenség egyedül sírni hagyni a gyereket az ágyában (ne adj Isten a szobájában) azzal a felszólítással, hogy aludj magadtól.
ugyanígy gondatlanságnak tartom, mikor a szülő ráhagyja a gyerekre, hadd maradjon fenn, ameddig akar. én is voltam gyerek, emlékszem, én is mindig sokáig fenn akartam maradni, mert az olyan felnőttes és olyan izgalmas, és emlékszem arra is, hogy másnap mindig megvolt a böjtje. egy gyereknek napi min. 10-12 óra alvásra van szüksége. ha nem alszik délután, különösen fontos, hogy este tudjon, mert ugye reggel kelni kell. az meg a szülők saját érdeke is, hogy ez az alvás a lehető legkorábban kezdődjön, hogy legyen még egy kis minőségi idő a házastársat ápolni lefekvés előtt (vagy után... :)).
egy egész kicsit irígylem azokat a szülőket, akik nem altatják esetenként másfél-két óráig a gyereküket, mert azért valljuk be, baromi sok idő megy el vele, főleg mikor majd' leesik az iti feje az álmosságtól. ugyanakkor látom a gyerekemen, milyen hálás, hogy ott vagyok mellette (még akkor is, mikor veszekszek vele, hogy csukja már be a szemét, mert nyitott szemmel nem lehet aludni). és kevés jobb érzés van annál, mikor egy kis meleg szuszék elernyed a karomban és megadja magát... :)
nálunk az este úgy kezdődik, hogy 5kor fürdünk, f6kor vacsora, utána fogmosás, pizsama, olvasás/pónizás; a kicsinek f7kor, a nagyobbaknak 7kor van villanyoltás. általában n8-f8kor már alszanak, kivéve mikor ovi van, mert ott még hajlandóak délután aludni, mert nincs jobb dolguk. ezért aztán ovis napokon az alvás nem megy olyan könnyen. tegnap pl nagyon meg volt zuhanva a közepes méretű élienem és képes volt h10ig szenvedni, mielőtt elaludt. és még csak nem is haragudhatok rá, mert élete első 3 hét ovija után 3 hétig itthon volt, és most kezdte újra, és lehet hogy beteg is lesz, mert elég taknyos, és anyázni/apázni akart, csak épp anyának meg apának nem volt már cérnája az esti teendők helyett a gyerek mellett malmozni... na de ez ritka eset, jellemzően az ovis napokon is sikerül 8-f9re lekonyulniuk a nagyoknak.
nálunk az altatás formája korcsoportonként változik. a kicsi éliennek jár a cici, azon alszik el. ha nagyon nem megy, ringatás jön. apa sétálgat, én csak ülök, úgy ringatom, és énekelni is szoktam hozzá. a kedvencek közé tartozik: hová mégy te kis nyulacska, tavaszi szél, a juhásznak jól van dolga, aludj baba aludjál, tente baba tente és a Varga Julcsa. már lassan másfél éves, és üti a 11 kilót, ezért ez fizikailag igen fárasztó tevékenység, úgyhogy már szoktatjuk át az ágyban fekve, simogatva alvásra. eddig jól reagál. magához veszi az elaluszi-nyuszikáit, és leteszi a kis fejét. a trükköm: nem csak a hátát vagy a hasát simizem, hanem az orrnyergétől indulva simítok végig a szemöldök ívén, az arcán, végig a hátán, popóig, újra és újra. ettől önkéntelenül is lecsukódik a szeme, és ha elég álmos, nem tudja már újra kinyitni. ha nagyon nyugtalan, vagy sírni kezd, ölbe veszem, gumicsőrös pohárból megitatom (cicihelyettesítő eszköznek vezettük be még a nagy éliennek, máig is ott van az ágyában, szinte álmában iszik belőle, és magától vissza is alszik azonnal) visszateszem az ágyba és simizem tovább. mikor már lecsukta a szemét, egyet-kettőt simítok a hátán, aztán csak ülök mellette még 5 percig, hátha felnéz - ez néha előfordul, és ha addigra vissza mertem vonszolni magam az ágyamba, sikítva ordítani kezd, mert megijed, hogy nincs anyja.
a közepes még nagyon igényli az ölelgetést, ezért este ő is ölben szokott elaludni, ha van rá mód. neki is éneklek egyet-kettőt, ő inkább a meséseket szereti, a karmos medvét (ez a kedvenc, valószínűleg azért, mert róla/neki szól), meg a rókalánykát (akinek a "felmászott a nyúl a fára" dallamára eltűnik és megkerül a kis pohárkája) meg Artúr meséit, amiket szintén énekelni szoktam. ő már hajlandó az ágyában fekve is elaludni, főleg ha éjjel ébred, bár azt hozzá kell tennem, hogy az ő ágya szorosan az enyém mellett van, és néha a fejét átrakja hozzám... :) sajnos neki nincs alvós-holmija, amihez ragaszkodna, ezért nehezebben nyugszik el, mint a másik kettő.
a nagy élienem már nagyon ügyesen alszik. magához veszi a szöszös takaróját, ami kisgyerekkora óta a komfort-keltője, és felmegy az ágyába. mivel folyton kistestvérei vannak, akiket folyton dédelgetünk, ő is igényli az ölelgetést és a simogatást, de egy idő után elküld, mert tulajdonképpen már zavarja az elalvásban.
én meg... még valahogy kihúzom ezt a pár évet, aztán kialszom magam. :)