augusztus elején nagy fába vágtuk a fejszénket: aláírtunk a szomszéd lakásra, és összenyitjuk a miénkkel. nem kis munka, ezért építészt kerestünk hozzá a jószakin.
a héten 2 belsőépítész járt nálunk "interjún". egyik jobb mint a másik, nehéz volt a választás, de végülis megállapodtunk Zével, hogy az első csapat kapja a munkát. kb 3 hetet fog igénybe venni a tervezés, majd 1,5-2 hónapot a munka.
a nap rossz híre az volt, hogy ezidő alatt nem lakhatunk itthon... a dilemma: szüleimnél csövezzünk, vagy vegyünk ki albérletet valahol a környéken? előbbit nem tudom elképzelni 2 hónapig (egyre terhesebben Négyeskével) súrlódásmentesen, uram Z mindenképp itthon akar maradni, messze a kórház, ami a 8-9. hónapban már gáz, ráadásul nincs gyerektársaság sem; emellett az óvodai jelenlétünk is erősen kétséges, tekintve h kinn laknak a város szélén, ami autóval 30 perc, ha nincs forgalom, és ez nem mondhatnám hogy jellemző tünete lenne kis országunk vízfejű fővárosának. az utóbbit el tudnám képzelni, hiszen itt maradnánk, járhatnának oviba a nagyok, találkozhatnánk szinte minden nap a barátainkkal, bármikor átmehetnénk a lakásba, ha kérdés van; ellenben legalább 150-200e pluszköltség, a benzinen tuti nem spórolnánk ennyit...
mindenesetre örömmel mondhatom: belevágtunk!!! :)