ha tudna...
a mai nap a terheléses cukoré
lett volna...
reggel 7re mentem a szt Imre kórházba beutalóért, és hogy levegyék a vért
ha tudtam volna...
ott már nem hajlandóak ilyesmit csinálni
rögtön elmehettem vona...
az Örsre az sztk-ba, ahol a laboros hölgy így is
azt mondta volna...
kismama, tessék időpontot kérni a nőgyógyászaton, mert ide másmilyen beutaló
kellett volna...
ha ezt tudom előre, már napokkal ezelőtt
időpontot kértem volna...
és nem éhezve
várakoztam volna...
míg elmúlt a 9 óra, és már nem mehettem a laborba, ahol a véremet
levették volna...
a legszörnyűbb az egészben az volt egyébként (attól eltekintve, hogy fölöslegesen elkuffintottam egy fél napot), hogy nem is puffoghattam, mert mindenki annyira kedves volt! a kórházi asszisztenstől kezdve, aki háromszor kért bocsánatot, hogy el kell küldjön; a laboros hölgyön keresztül, aki az utolsó betűig elmagyarázta, hogyan és mivel kell majd visszamennem; az sztk-s nődokiig, aki beutalóírás és szívhanghallgatás közben elmesélte, hogy neki is 4 gyereke van, és az asszisztense elmondta, hogy ők is négyen voltak testvérek, és nézzek utának a kórháznak, mert lecserélték a szülészeti osztály vezetését.
szerencsére a mi Orsink még mindig ott van. idén is vele szülünk. :)