Mese hosszúhajú lányoknak, akik nem szeretnek tisztálkodni, szépítkezni (viszont szeretik a pónikat)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Ennek az erdőnek a közepén volt egy rét. Ezen a réten állt a póniváros. Sok színes póniház volt benne, ahol sok színes póni lakott.
(Itt következik az otthon is fellelhető szárnyatlan, csillám nélküli pónik felsorolása, nálunk: Körtés csikó, Kék csikó, Makaróni, Mandarin, Szivárvány, Mamica és Papica. Ezek közül az egyiket kihagyjuk a felsorolásból, és a végére odabiggyesztjük - ) És itt lakott Büdi Bozont, a város legkócosabb és legbüdösebb pónija.
Egy szép napon rettenetes szél támadt, és belekapott Büdi Bozont hatalmas kócos sörényébe. Felrepítette őt egészen a felhőkig, sőt, még azokon is túl, egészen a fényes égi pónivárosig! Büdi Bozont ámulva baktatott a fényes utcákon, nézte a csillogó égi pónikat. Egyszer csak meglátta a világ legszebb pónilányát (i.e. gyermek kedvenc pónija)! Fényes volt a szőre, csillogott a sörénye és hosszú selymes farka volt. Büdi Bozont azonnal belészeretett, és megkérte a kezét. Igen ám, de a pónilány az égi póniváros királynőjének lánya volt, a pónikirálynőnek pedig nem tetszett a kérő:
- Micsoda büdös, bozontos póni vagy te? Csupa kosz és kóc! Ne is álmodj arról, hogy neked adom az én gyönyörű lányomat! Minden nap megmosdatom, megfésülöm, beillatosítom, nem mehet egy ilyen jöttment koszoshoz! - kiáltotta, majd becsapta a palota ajtaját.
Büdi Bozont szomorúan baktatott le a felhő-lépcsőkön egészen a földi pónivárosig. Otthon a barátai körülsereglették, és kérdezgetni kezdték:
- Hová vitt a szél, Büdi Bozont? Mit láttál a felhők felett? Miért vagy ilyen szomorú?
Büdi Bozont elmesélte, merre járt:
- Jaj, kedves barátaim! Felrepített a szél, fel a fényes kék égbe, a felhők fölé. Képzeljétek, mit találtam ott: egy égi pónivárost! Az égi pónivárosban pedig találkoztam a világ leggyönyörűbb pónilányával, de mikor megkértem a kezét, azt mondta az égi pónikirálynő, hogy túl koszos és bozontos vagyok az ő lányának. Segítsetek rajtam, mitévő legyek? Hogyan nyerhetném el a gyönyörű pónilányt?
Akkor a pónik összefogtak, a patakban jó alaposan megmosdatták Büdi Bozontot. A szőrét fényesre kefélték, a farkát és a sörényét megfésülték. Rá se lehetett ismerni, olyan szép pónilegény lett. Nem is lehetett már Büdi Bozontnak szólítani, új nevet találtak hát neki.
- Mostantól Selyem Sörény lesz a neved! - kiáltották a barátok.
Selyem Sörény azonnal felkerekedett. Elvágtatott a felhő-lépcsőkig, felment egész az égi pónivárosig, ahol megint bekopogtatott a királyi palotába. A szépséges pónikirálylány nyitott ajtót, s azonnal belészeretett a fényes szőrű pónilegénybe.
- Hát te ki vagy? - kérdezte tőle.
Selyem Sörény elmesélte, hogy ő bizony ugyanaz a póni, aki koszlottan, büdösen megkérte a kezét, és hogyha nem talál benne kivetnivalót a pónikirályné, még most is nagyon szeretne házasodni. A pónikirályné megnézte magának Selyem Sörényt, majd kijelentette, hogy ennél rendesebb vőt nem is találhatott volna magának.
Az esküvőt hamar megtartották, minden pónit meghívtak rá, akik mind el is mentek. Ettek, ittak, mulatoztak egészen estig, mikor aztán hazamentek, és nyugovóra tértek mindannyian (itt újabb felsorolás következhet a gyermek fárasztása érdekében). Selyem Sörény és a pónikirálylány pedig azóta is boldogan élnek, ha még meg nem haltak.