3. rész
előzmények ITT és ITT, érdemes ezekkel kezdeni.
NINCS olyan család, ahol csak mosoly van és napfény. a haragot lehetetlen elkerülni, mert minden nap újabb és újabb kellemetlen, bosszantó helyzetek merülnek fel. a harag természetes velejárója ezen helyzeteknek: MINDEN szülő kiabál, fenyegetőzik, megvon, talán még meg is szorítja vagy üti a gyereket. utána pedig szégyelli magát.
a lényeg az, hogy megtanuljuk helyesen kezelni a haragot magát, valamint a haragot keltő helyzeteket, mert a heves érzelmektől elborul az agy, ami gyereknevelés szempontjából (is) nagyon hatékonytalan.
A HARAG OKAI
a harag okainak megismerése az első lépés az érzelmek kordában tartásához
1. a gyereknevelés nehéz, összetett feladat, ami folyton változik, és sosincs vége. nincs (vagy alig van) szünet, ha megoldunk egy problémát, rögtön terem másik (kettő) a helyébe. emellett ott vannak az egyéb teendők is, mint háztartás, munka, stb. a kilátástalanság kétségbeesést, az pedig haragot szül.
2. nincs képesítésünk. hiába is képezzük magunkat egyfolytában, mire megtanulunk "jó" kisgyerekes szülők lenni, a gyerekek már iskolásak (aztán kis-, aztán nagykamaszok, stb). a tudás hiánya is kétségbeesést, majd haragot szül.
3. nincs segítségünk. a többgenerációs családmodell a múlté. nincs kire számítani, nincs kitől kérdezni, tanulni. egyedül érezzük magunkat, ami kétségbeesést, majd haragot szül.
4. zavarodottság, csalódottság. mindent megtettem, miért nem képes úgy viselkedni a gyerek, ahogy szeretném?! nem értjük, mi lehet a baj, csalódunk a gyerekben és saját képességeinkben, ami kétségbeesést, majd haragot szül.
5. irreális elvárások. három lehetséges szintje van: a) az egész családi élet nem olyan, mint amilyennek (még gyermektelenként) elképzeltük; b) bizonyos helyzetekre előre készülünk, hogy nálunk másképp lesz, máshogy csináljuk majd, és mégis pont úgy történik, ahogy nem szeretnénk; c) elképzeljük, milyen jó szülők leszünk, meg is teszünk érte mindent, és mégis vannak olyan helyzetek, mikor nem követjük saját elveinket. minél messzebb vannak az elvárások a valóságtól, annál több negatív érzelmi töltet lesz bennünk.
6. a gyereken vezetjük le. van mikor a haragnak vajmi kevés köze van a gyerekhez, épp csak ő az utolsó csepp a pohárban, és rajta csattan az ostor.
7. ijedelem. ha a gyerek eltűnik a boltból, haragosnak tűnhetünk, mikor megkerül, pedig csak a félelem és a kétségbeesés beszél belőlünk.
8. a harag emberi érzelem. önvédelmi eszköz. a baj azzal van, ha olyan helyzetekben tör föl, mikor nem lenne rá szükség.
9. elfojtás. vannak olyan helyzetek, mikor a harag normális hozadéka egy helyzetnek, de ha ezt a haragot elnyomjuk, később visszaüt.
10. indulatkezelési módszerek hiánya. nemcsak az agresszív embereknek lenne rá szükségük!
11. elhanyagoltság, kimerültség, betegség. mindenkinek szüksége van némi időre, amit saját magára fordít. aki ezt nem veszi figyelembe, egy idő után kiég, és (tudatalatt) neheztelni kezd a gyerekre/házastársra/stb.
12. nem mindig vagyunk motiváltak. ha kényes helyen történik valami, tudunk uralkodni magunkon. otthon nincs társadalmi nyomás, egyszerűbbnek érezzük, ha haraggal válaszolunk, pedig - tudatosítsuk - a harag nem hatékony nevelési eszköz!
13. hangzavar, rendetlenség, általános káosz. el kell fogadni: a kisgyerekes háztartás hangzavarral, rendetlenséggel és általános káosszal jár. ép elménk megóvása érdekében lejjebb kell engednünk a lécet. ha kirepülnek a gyerekek, megint olyan lesz minden, amilyennek szeretnénk, és akkor azt kívánjuk majd: bárcsak lennének itthon, a hangzavarral, rendetlenséggel és általános káosszal együtt.
14. a gyerekek gyerekesek. tapasztalatlanok, egyszerű a gondolkodásuk; nem bölcsek, nem racionálisak, nem érettek. ezt nem tudjuk megváltoztatni, el kell fogadni, és ki kell várni, amíg megnőnek. ha azt hisszük, mindig meg fogja érteni, amit mondunk, vagy meg fogja tenni, amit kérünk, elkerülhetetlen a csalódás, ami haragot szül.
ennyi kiváltó ok mellett nem haragudni nagyon nagy teljesítmény! legyünk büszkék magunkra, ha sikerül!
A HARAG SZINTJEI
a hangos beszéd nem feltétlen rossz - if it is controlled and respectful
a haragnak vannak alacsonyabb szintjei (helytelenítés, bosszankodás), melyek mellett az agy még tiszta, és hatékony a kommunikáció. ebben az állapotban hatékonyan tudjuk kezelni a helyzetet. azonban ha ennél több az érzelmi töltet (keserűség, düh, agylob), a helyzet kezelhetetlenné válik, és mindenki sérül benne.
MI IS RONTUNK A HELYZETEN?
igen, minden szülő fejében keringenek tévhitek, melyek a valósággal szembesítve haragot szülnek (ld. 5. pont).
1. az én gyerekeimnek tilos vaddisznólkodniuk, ezért mikor mégis vaddisznók, felmérgesítenek. első tévhit: a gyerek vaddisznólkodik; a valóság: a gyerek gyerekként viselkedik. második tévhit: a gyerek ezzel bosszant; a valóság: mi húzzuk fel saját magunkat. megoldás: nézzünk utána, milyen egy átlagos gyerek, mik az életkor sajátosságai, és fogadjuk el, hogy igen, a mi gyerekünk is ilyen, és ez ÍGY VAN RENDJÉN!
2. nem kellene ezerszer ismételgetnem. valóság: de, kell. a gyerek SEMMIT nem tud, mikor megszületik, rövid idő alatt irtózatos mennyiségű információt kell magáévá tennie. megoldás: segítsünk neki azzal, hogy kevés, rövid, jól érthető szabályt állítunk fel, aztán fogadjuk el: így sem mindig sikerül betartani. mi magunk sem mindig tartjuk be a szabályokat (pl. az elmúlt 1 hónapban hányszor mentünk gyorsabban a megadott sebességkorlátnál? csak mert nem figyeltünk oda? vagy épp siettünk? vagy hülyeségnek tartottuk? vagy nem láttuk a táblát? vagy túl jól húzott az új autó? stb.)
3. azért csinálja, hogy bosszantson. valóság: a gyerek világának középpontja nem mi vagyunk, hanem ő maga. sokminden eszébe jut, és akarja, de rögtös rögtön. ennyi.
4. csak akkor figyel rám, ha mérgesen szólok. valóság: mi nem kommunikáljuk megfelelően a kívánságainkat. megoldás: higgyük el, a gyerek nem (sem) gondolatolvasó. mikor szólunk, fogalmazzunk röviden, tömören, érthetően. (erről van egy jó kis sztori, alkalomadtán lefordítom majd... :))
A TERV
olyan, mint egy térkép, amire szükségünk van, ha el akarunk jutni valahová. nem elég tudni, hová akarunk menni, azt is kell tudni, hogyan jutunk oda.
FENYEGETŐ INDULATOK
tudnunk kell néhány dolgot ahhoz, hogy az indulatkezelő terv működjön: a) a harag semmilyen nevelési helyzetre nem megoldás, sőt, ha sokszor ismétlődik, ront a szülő-gyerek kapcsolaton, ill. a gyerek ÉS a szülő lelkiállapotán is. b) szinte minden helyzetet fel lehet függeszteni, amíg lehiggadunk. c) ismerjük fel fenyegető indulatunk első fizikai jeleit (lehet: clenched teeth, tense body, shallow/rapid breathing, tight stomach, heated face/neck/ears, starting headache, sweating, shaking, a change in tone/volume of voice, the need to curse or be mean, urge to scream/be agressive/run away, inability to hear/understand others)
MI HOZ MINKET INDULATBA?
gondoljuk végig, melyek azok a helyzetek, mikor általában felmérgesedünk (gyerek részéről lehet: együttműködés hiánya, tökörészés, ismétlődő kihágások, nyafogás, hiszti; szülő részéről: fáradtság, éhség, nyomás, pl reggeli készülődés, esti rutin, stb). gondoskodjunk előre a helyzet megváltoztatásáról. ha ismerjük az indulatok kiváltó okait, tisztábbak maradnak a gondolataink. ne feledjük: ahogy a gyerekek nőnek, mindig újabb és újabb helyzetek adódnak, ezért időnként tudatosítsuk ezt magunkban.
A TERV: 6 LÉPÉS A NYUGALOMÉRT
érdemes kiragasztani valami jól látható helyre, hogy akkor is eszünkbe jusson, mikor már ködösödik az agy!
1. STOP - mikor észrevesszük magunkon, hogy mérgesedünk megfele: álljunk meg. haragosan nem tudjuk a gyereknek értelmesen közvetíteni a mondandónkat. akár a mondat közepén (ha akkor vettük észre, hogy indulatba jövünk) álljunk meg, tegyük föl a kezünket jelzésképpen, és hangosan, érthetően mondjuk ki: ELÉG, kezdek megmérgesedni. ez nem a gyereknek szól, hanem magunknak. az óbégató gyerek lehet, hogy ettől még tovább óbégat, de mi elkezdjük érzelmileg eltávolítani, és értelmileg odatenni magunkat. érdemes előre elmagyarázni, bemutatni a gyereknek, hogy mit jelent az "ELÉG és kézfeltartás" jelzés (pl anya nem szeret kiabálni veled, ezért mikor érzem, hogy kezdek megmérgesedni, ezt fogom tenni "". ez azt jelenti, időre van szükségem, hogy meg tudjak nyugodni.) ennek két jelentősége van: a gyerek nem fog meglepődni, mikor történik, ill. megtanulhatja kezelni saját indulatait.
1/B STOP CLAP - ha már annyira belelovalltuk magunkat, hogy nem tudunk megálljt parancsolni indulatainknak, csapjuk össze a kezünket, és mondjuk ki hangosan: rettentő mérges vagyok! a hangos taps a gyerek figyelmét is felkelti, és a szülő feszültségét is levezeti némileg.
2. SPACE - ha meg tudtunk állni, távolítsuk el magunkat a helyzetből. beküldhetjük a szobájába, vagy kiléphetünk a szobából, hátat fordíthatunk neki, csukjuk be szemünket, és gondoljunk valami kellemes dologra. akár letehetjük a TV elé is, ha másképp nem megy. ezzel jelezzük, hogy ez az út nem járható, kivonjuk magunkat a helyzetből. mikor megnyugodtunk (szerencsés esetben a gyerek is), visszatérhetünk a probléma megoldásához.
2/B SQUEEZE vannak olyan gyerekek, akik nagyon ragaszkodnak a szülőhöz, az ő esetükben (ha a szülőnek is megfelel) inkább guggoljunk le, és öleljük meg szorosan. ezzel nem hagyjuk jóvá a vaddisznóságát, egyszerűen tudtára adjuk, hogy szeretjük, és igyekszünk megoldani a problémáját.
3. SOOTHE - miután eltávolítottuk magunkat a kényes helyzetből, próbáljunk megnyugodni. legegyszerűbb, ha a fizikai jeleket kezeljük: ellazítjuk az állkapcsot, mélyeket lélegzünk; közben gondoljunk valami egészen másra, nézegessünk valami szívünknek kedves dolgot. ha még mindig esz a méreg, csináljunk valamit: álljunk neki a vacsorakészítésnek, telefonáljunk valakinek (valami egész másról!), olvassunk el egy cikket, bízzuk a másik szülőre a gyereket és tegyünk egy kört a ház körül, stb.
4. SEE - csak akkor tudjuk megoldani a helyzetet, ha átlátjuk, mi is történt valójában. játsszuk le a fejünkben a történteket, és próbáljuk meg elemezni, mi lehetett a helyzet veleje. ha így nem tudjuk kívülállóként elemezni, képzeljük azt, hogy a tanácsunkat kéri valaki egy ilyen helyzetben. ebbe beletartozik, hogy nem hánytorgatjuk fel az összes eddigi bosszantó helyzetet, hanem csak ezzel az eggyel foglalkozunk, valamint az is, hogy megvizsgáljuk saját elvárásainkat, vajon nem voltak-e irreálisak? (valószínűleg de...) ha átláttuk a helyzetet, elgodolkodhatunk, mi történjen ezután, mit fogunk majd mondani a gyereknek.
5. SPECIFY - miután tisztába tettük a helyzetet, próbáljuk meg röviden, lényegre törően megfogalmazni, mi verte ki a biztosítékot. pl az volt a baj, hogy rendetlenséget hagyott maga után / feleselt / megütötte a testvérét / dől-borul, de nem hajlandó lefeküdni / stb. gyakran előfordul, hogy nem (csak) a gyerek volt hibás a helyzet elfajulásában, ekkor bizony bármilyen nehéz is, a szülőnek bocsánatot kell kérnie! ezzel nemcsak a saját lelkén könnyít, hanem egyúttal meg is tanítja a gyereknek, hogy ha valamit rosszul tettünk, bocsánatot kell kérni érte. ha a gyerek is ludas volt, hozzáfűzhetjük, de ne terheljük rá a felelősséget saját tetteinkért. a bocsánatkérés ritka legyen és rövid. ha gyakran teszünk olyat, amiért bocsánatot kell kérnünk, legjobb ha külső segítséget keresünk saját problémáink megoldásához!
6. SOLVE - megnyugodtunk, átgondoltuk, mi történt, ideje megoldani a helyzetet. felírhatunk néhány lehetséges megoldást, megkérdezhetjük apát/anyát/nagymamát/szomszédot, mit gondol, utánanézhetünk a neten. tuti nem egyedi a problémánk, és kismillió megoldás közül választhatunk. ebben segítenek a "parenting skills" részben leírtak is.
reminder: a fenti 6 lépés egyszeri elolvasásánál sokkal többet kell tennünk annak érdekében, hogy elkerüljük az indulatos pillanatokat! sok hónapnyi, akár évnyi rossz rutint kell átírni magunkban. valószínűleg ezután is elő fog fordulni, hogy nem tudunk uralkodni magunkon, de ha a helyzetek felét el tudjuk kerülni, már sokkal beljebb vagyunk.
ezek után még van 90 oldalnyi megoldás különböző kényes helyzetekre, ha érdekel, ITT meg tudod vásárolni.