szeptemberben a szomszédtól véletlen megtudtuk, hogy előkészítőt indítanak a "bagolykás iskolában" (ami nálunk az angol kéttannyelvű elnevezése). legnagyobb kis élienem lelkesedett a gondolatért, mi meg úgy véltük, hogy ha más nem is, de annyi előnye származhatik belőle, hogy kicsit megismeri az iskolások életét, a tanítónéniket, meg az épületet, mégiscsak máshogy megy az ember gyereke egy ismerős helyre felvételizni, mint egy idegenre...
mindenesetre elkezdtük az előkészítőt, és azóta is járunk minden szerdán, bár élienem elmondása szerint egyre nehezebbek a feladatok, ami a második órán kicsit letörte a lelkesedését. kis lelkiápolás után (miszerint azért járnak az emberek iskolába, mert tanulni akarnak, és az égvilágon senki sem tudhat mindent, tehát ha nem tud / elront valamit, akkor sem dől össze a világ, hiszen épp ezért jár iskolába) újult kedvvel ment neki a 3. majd a 4. órának is.
a tanítónéni nagyon kedves, a feladatok változó nehézségűek - volt egyszerű színező, volt labirintus, jobbos-balos feladatok, kivágó-ragasztó, és játszani is szoktak minden alkalommal.
kiváncsi vagyok, a februári értékelésen milyen készségeket jelölnek majd megfelelőnek, és melyeket fejlesztendőnek. valószínűleg a kudarc-tűrés/kezelés ez utóbbiak közé fog tartozni az én kis mimózámnál. :)