egy gyerekkori barátnőm (egészen pontosan szüleim egykori gimista osztálytársának és országos jóbarátjának lányáról van szó) szerkesztőként dologozott az Ad Astra kiadónál. mivel egyébként is nagy scifi-fantasy rajongó vagyok, azonnal átböngésztem a kínálatot, és az első regény, amit megvettem tőlük a Kvantumtolvaj volt Hannu Rajaniemitől. első olvasatra is magával ragadóan érdekes, de igazán másodikra élvezetes, ugyanis az író jellemzően nem magyarázza el a szereplők által köztudott dolgokat. idővel persze szinte mindenre fény derül, és második olvasatra már az olvasó is részese lehet a világnak. mégegy dolgot sajnálok kicsit, mégpedig azt, hogy nem eredetiben olvastam, mert lehet, hogy úgy több részletet és összefüggést megértettem volna, mint a fordító (át)írásából. de az is lehet, hogy ugyanilyen bonyolult lett volna, ezt már sosem fogjuk megtudni. :)
mindenesetre már megjelent magyarul a második rész is, Fraktálherceg címmel, amit szintén beszereztem. be kell vallanom, ez talán érdekesebb volt még az elsőnél is, de ennek is adnom kell majd alkalomadtán egy második fordulót, mert a fél sztori másik világban játszódik, ahol megint más alapértelmezett dolgokat kell az olvasónak intuitív módon megértenie (vagy csak elfogadnia és elraktároznia addig, míg kiderül a jelentése/háttere).
és (fene a bundáját) folytatódni fog....