(a kifejezésért köszönet Poginak és a gimista éveknek)
a lónyál az, mikor az ember csurran-cseppen, kenődik szétfele, és nincs határozott formája. én most pont ilyen lónyál vagyok. nincs kedvem írni, nincs kedvem olvasni, nincs kedvem enni, nincs kedvem semmihez, de ugyanakkor olyan szívesen írnék és olvasnék és ennék és csinálnék mindenféle hasznos vagy érdekes dolgot, amikhez tulajdonképpen most nincs kedvem.... lehet, hogy be kéne tolnom egy kis konyakmeggyet?
a konyakmeggyről jut eszembe, érettségi, aztán később főiskolai vizsgák előtt mindig ettem egy konyakmeggyet, ugyanis az alkohol segít oldani a feszültséget, a csoki(ban lévő koffein) segíti az agyműködést, és az egész segít elkerülni a vizsga alatti hangos gyomorkorgást... :)
nem is rossz ötlet. illetve nem lenne, ha lenne itthon. meg különben még tart a 3 hete tartó köhögésre felírt antibiotikum kúra, úgyhogy különben sem piálhatnék.
meg felébredt a legkisebb, úgyhogy megyek, és felcuppantom....
jajj, bárcsak békés, nyugodt éjszakám lehetne!... talán holnap nem lennék ilyen zombi.