az az igazság, hogy nincs cérnám most a felújításhoz, úgyhogy minden marad a régiben itt az itislife-on. fordítani munka, és én túlságosan fáradt vagyok ahhoz, hogy esténként dolgozzak ahelyett, hogy írok.
ennek örömére elmesélem, mi minden történt velem az elmúlt bő 1 hónapban.
talán a legfontosabb, hogy túlestem a nehezén, és mostmár egész jól tudok négyfelé figyelni. persze nem mindig érek oda a sírásra, de a nagyobbak már odajönnek hozzám, ha valami komoly, a kicsi meg megtanult a testvérekkel is megvígasztalódni (persze csak akkor, ha nem a maslow-piramis alapjáról van szó).
a kicsi élienem egyébként irtózatosan cuki. komoly odafigyelést igényel, hogy a nagyobbak előtt ne tutujgassam túlzottan, mert bár ilyen aprónak ők is rém cukik voltak, nem emlékeznek rá, hogy őket is tutujgattam.
először is, vad vörös haja van. nem szőkés, nem barnás, hanem igazi rézvörös. gyönyörű. másodszor mindenre és mindenkire mosolyog. esküszöm, az öltöztetésre, ami minden (más) gyerek mumusa, azt hiszi, hogy kukucskálós-csikizős játék. a gyógytornász a minap felvette videóra, merthogy annyira cuki, hogy ezt meg kell mutatnia a főnökének is. tuti nőcsábász lesz, senki nem menti meg a sármjától... jaj nekem...
aztán kitavaszodott. meleg van, süt a nap, a szél fúj ugyan, de meleg, az udvaron zsong a szomszédok hada, ami nemcsak játszótársakat jelent a kis élienjeimnek, hanem sok érdekes beszélgetést is nekem. kiterítem a pikniktakarót, és vendégséget tartok rajta. nagyon szeretem a vendégeket!
megszoktam és megszerettem az új lakást is. nincs ugyan rend, mert hiába pakolunk el, a kisközépső pillanatok alatt előpakol mindent újra. de viszonylag tisztaság van: a hét minden délelőttjére kitűztem egy feladatot, amit aztán vagy sikerül elvégezni, vagy sem, ezt ugye 4 gyerekkel nem lehet kőbe vésni. hétfő a porszívózás, és ha édesanyám is jön, a felmosás napja; a kedd az egyik fsz, a szerda a másik; csütörtökön általában én főzök ebédet, akkor sorra kerül a konyha; a péntek az előszoba - jut eszembe, meg kéne végre csináltatni az előszoba szekrényt...)
aztán persze előfordul, hogy nincs kedvem semmihez, és a kisközépső is vaddisznólkodik, ilyenkor lemegyünk a kertbe, és akkor nem takarítok. igaz, ilyenkor nem is koszoljuk a lakást, merthogy nem vagyunk otthon. :)
lássuk csak, mi történt még... ez az, voltam moziban! valamelyik hétvégén lepattintottuk a gyereksereget. a nagyobbak szüleimnél voltak 3 éjszakára, a kicsi élient meg a szomszédnak adtuk pár órácskára egy cumisüvegnyi anyatejjel, és megléptünk. a balaton methodot néztük meg, és mondhatom, zseniálisan jó volt, és csak ajánlani tudom minden velem egykorú ismerősömnek.
aztán olvastam is. gyerekkori barátom, Kleinheincz Csilla végre megírta az Ólomerdő folytatását, igen, végre, ugyanis 7 évet kellett várni rá. de bakker, az Üveghegy is úgy fejeződik be, hogy nincs vége, és ha újabb 7 évet kell várnom rá, megpistulok!
jajj, mennem kell aludni. belemerültem az írásba, pedig drága uram Z elutazott, és nekem kell reggel kelnem a bébikkel. folyt. köv.!