az iti gyakran megakad az életével, mert azt kérdezgeti: miért?
miért kell fürödnöm?
miért kell már megint fölkelnem?
miért küzdjek?
miért menjek el itthonról mikor kikér a barátnőm? hiszen itt szükség van rám. az élienek zokognak, hogy anya, anya ne menj el kérlek, esetleg nyanya én is megyek, vagy csak óbégatnak artikulálatlanul, mert nem tudnak beszélni.
pedig sokkal flottabbul megy minden, mikor azt kérdezgeti magától: miért ne?
miért ne fürödnék, mikor tiszta és illatos leszek tőle?
miért ne kelnék föl, mikor szükség van rám? belehalnék, ha senkinek nem lenne szüksége rám.
miért ne próbálnám meg, mikor nem kerül semmibe? hátha egyszer mégis sikerül.
miért ne mehetnék el itthonról, mikor kikér a barátnőm? miért ne szellőztethetném ki az agyam, tudván tudva, hogy az élienek 5 (esetleg 10) perccel később már vígan játsszák a csikizőset a másik szülőjükkel? (igen, ott volt minden szülésnél)
ahogy mondtad: minden hozzáállás kérdése. :) köszönöm a szombat estét!