nemrégiben olvastam egy feminista felhangú cikket a korai gyerekvállalás propagálásáról (illetve annak ledorongolásáról). eleve kissé visszásnak tartom a modern nőközpontúságot, mert a régi "tiszta" ideálokkal szemben manapság ezek a nők elvárják, hogy övék legyen az összes kiharcolt jog -- és emellett az összes régi kiváltság, minthogy ne kelljen piszkos/nehéz munkát végezni, meg hogy előre engedjék az ajtóban meg ilyenek. ha már elvárják, hogy mindenben legyünk egyenlő elbánás alatt, le kéne szokni erről. nem mondom, hogy térjen vissza a két marháért megveszem a lányod korszak, de részesítsük már mi is egyenlő elbánásban a férfiakat, nem?
a felhang mellett az sem tetszett a cikkben, hogy nem értenek egyet a korai gyerekvállalással. nekem már van valamennyi tapasztalatom ezen a téren, ahogy a cikkből kivettem, több, mint az írójának... és le kell hogy írjam: aki egynél több gyereket szeretne, annak bizony időben el kell kezdenie a gyártást.
az ember szervezete változik a korral. úgy tartják, hétévente történnek a nagyobb változások, és azt hiszem, van benne valami. 7 évesen iskolaérett (fogváltás, koordinációs és értelmi képességek megléte), 14 évesen szinte kész a kamasz, esetleg megint iskolát vált, szakmát választ, a lányok megbögyösödnek, megindul a vérzés, a fiúk mutálva szőrösödnek, 21 évesen munkába állunk, komoly bulikba megyünk, keressük a nagy Őt, 28 évesen már kiélte magát az ember, megállapodna, családot alapítana, és (tapasztalataim szerint) megindul a szervezet visszafordíthatatlan öregedése. ráncosodni kezdünk, a felszedett kilók már nem peregnek le maguktól, a kóbor kufirc már nem elég. 35 évesen kéne következnie a következő időszaknak, mikor az ember nevelgeti a csemetéit, visszaáll esetleg munkába, télen telel, nyáron nyaral, simul kifele, stb. a továbbiakat még nem látom, csak édesanyámon, hogy tavaly (63-64 évesen) hirtelen megcsappant a lelkesedése. hamarabb fárad, nehezebben kel, és úgy egyáltalán, nem olyan virgonc, mint korábban (és ezt ő is észrevette).
én 30 voltam, mikor egyeskével teherbe estem. cukros lettem, aranyeret kaptam, égett a gyomrom, de viszonylag könnyen átvészeltem. ketteskével 32 voltam. elkezdett visszeresedni a lábam, kellemetlenül megtágultak altáji záróizmaim. a pihenést már csak hírből ismertem. hármaskával, 34 évesen, már minden bajom volt. deréktól lefelé mindenhol visszerek, dagadások, fél évig parlagon hevert szegény uram Z, mert undorodtam a saját testemtől. elismerem, hamar jöttek egymás után. mivel mi 4 gyereket akartunk, nem lehetett ennél tovább várni - így is majdnem 6 év lesz a két szélső között. azt is elismerem, hogy ennél jobban is vigyázhattam volna a szervezetemre, de bevallom, örülök, mikor le tudok ülni békében egy fél órára, nemhogy még tornázzak is. (jó, azért elmentem tornázni is. :)) a 4. terhesség fut most, nemrég töltöttem a 36-ot, és előre féltem tőle, mi lesz velem. egyelőre azt kell hogy mondjam, jobban megy, mint az előző. nincs szorulásom, és altájilag is jobban állok (eddig), mint amilyen emlékeim vannak 2 évvel ezelőttről.
mindenesetre a konzekvencia: igenis korábban kellene gyereket vállalnunk (már a lelki fáradást és a vénségesnél is vénebb nagyszülővé válást nem említve), de attól tartok, ez egyáltalán nem a nőkön múlik! ugyanis mi hajlandóak lennénk 25-30 évesen családot alapítani, ha találnák apánakvalót, akivel biztosítottnak látjuk a jövőt, és pl. nem akarna minden valamire való pasi 38-40 éves koráig playboykodni....
ilyenkor mindig eszembe jut, mekkkkkkkora mákom van az én szerelmetes urammal Zével...