kezdem megszeretni ezt a lakást. a nappaliban ugyan még hiányzik a függöny, meg egy lámpa is az étkezőasztal fölé (meg persze anyagiak hiányában a fél konyhabútor), de már van helyem! :) az ablak alatt van egy kétszemélyes kanapé, ahová igen jól be tudom fészkelni magam. függöny híján kicsit huzatos, de ez remélem, hamarosan megoldódik (feltéve hogy találunk olyan függönyt, ami uramnak Zének is tetszik).
a következő kitűzött cél, hogy a jelenleg súvasztó szobának nevezett szülői hálóból valóban szülői háló legyen. ehhez az szükségeltetik, hogy eltűnjenek onnan a dobozok, a zsákok és a szerszámok. sajnos ennek a nagyja rám vár: a dobozokban és zsákokban olyan ruhák vannak, amiket át kellene válogatni, hogy melyik kire jó éppen, és melyiket nem fogja már egyik élienem sem hordani. néhány darabot persze ez utóbbiakból is meg akarok tartani, főleg azokat, amiket mindegyik élienem hordta, biztos örülni fognak neki a drágáim, mikor megszületik saját kicsi élősködőjük. :)
mindenesetre mikor végre eltűnnek a dobozok, zsákok és szerszámok, akkor a helyüket végre elfoglalhatja a "nagyágy" elnevezésű, tulajdonképpen ennyi gyerekkel kicsit szűkös, 140-es franciaágy, és persze mi ketten, éjjelente egynéhány órára gyerekmentesen.
már csak egyvalamit kell meglépnem: a kórházból "haza"jönni az idegen lakásba irtóztatóan rossz élmény volt. hamarosan azonban neki kell durálnom magamat, hogy elmenjek itthonról, és kipróbáljam, milyen valójában hazajönni... még tartok tőle, hogy nem lesz jó érzés, úgyhogy a legkisebb élienre hivatkozva még egy darabig nem teszem ki a lábam a lakásból.