nagyon remélem, hogy január 16. volt az év legsz*rabb napja, mert ennél alább már nem nagyon mehet.
a kicsi éliennek tele van aftákkal a szája, 39 fölötti lázakat produkál már 3 napja, és nem tud aludni, annyira szenved. éjjel 1-kor még fenn voltam vele, mert 10-30 percenként sírva ébredt. így kezdődött a napom.
hajnal 3 körül vérezni kezdtem, pedig már néhány napja csillogni kezdett a fény az alagút végén, hogy talán végre teljes lesz a család.
reggel a nagyobbak sírva könyörögtek, hogy ne kelljen oviba menniük, mert itthon olyan jó. ott is, de itthon.... az uram meg dolgozni ment annak örömére, hogy végre szabadságon van.
kicsi élient egész délelőtt hurcoltam fel-alá, mint a véres kardot, de hiába, semmivel nem tudtam a kedvére tenni.
ebéd után nem tudtam pihenni, mert kicsi élien 4x megébredt, és zokogva követelte, hogy segítsek rajta, de nem tudtam, mert a szája annyira fáj, hogy a cicit is kiejti.
délután kiderült, hogy nem olyan mirelit zöldséget vettem a tecsóban, amilyet akartam, ellenben ebből 2 zacskóval is van itthon. külön ezért mentünk.
este 1,5 óráig altattam kicsi élient, majd még fél órát a legnagyobbat, aki nem tudott elaludni a sírás/nyöszörgés miatt. mikor a legnagyobb elaludt, a kicsi megint felébredt.
lefekvéskor rá kellett jönnöm, hogy mivel a cicikből nem fogyaszt senki, bedurrantak, ezért minden ébredésnél még 10-15 percet kinn kellett töltenem azzal, hogy lecsapoljam a felesleget.
egyszóval istentelen egy nap volt.
u.i.: január 17-én reggel jöttem rá az egyetlen jó dologra: 5,5 év óta először se nem vagyok terhes, se nem szoptatok. ennek örömére (5,5 év után először) bevettem egy aspirint! :)