avagy a tejtermelés, és az ehhez kapcsolódó organikus szivattyúk üzemeltetésének allegóriája
(javasolt szoptatás előtt álló anyajelölteknek, akik elég okosak ahhoz, hogy mások hibáiból tanuljanak)
a tejtermelés, és az ehhez kapcsolódó organikus szivattyúk üzemeltetése elvileg természetesen kellemes tevékenység mindenféle pozitív hozadékkal. sajnos én azon kevesek közé tartozom, akik nem ilyen szerencsések. összegyűjtöttem, az elmúlt kb 7500 alkalom során milyen különféle kellemetlenségek sújtottak.
először is, mikor az első kicsi élien első alkalommal rászívódott a tejtermelő testrészre, megrökönyödtem, milyen irtóztató erővel szív a vadiúj organikus szivattyúm. ezt igazolni látszott uram Z is, mikor az ujját dugta az óbégató szivattyú szívószervébe, míg a tejtermelő testrész borogatásban volt (ezt később még részletezem). mindent elárul felém intézett hitetlenkedő kérdése:
- És te ezt teszed a melledre?!
na igen...
az erő mellett ott a gyakorlatlanság is. ha nem a legnagyobbra tátás pillanatában sunyjuk a lehető legmélyebbre a szivattyúba a tejleadó szervet, megláthatjuk azokat a bizonyos csillagokat. ebben az a trükkös, hogy a rövid vajúdás után kitörő kicsi élieneknek feszesek a száj-környéki izmaik, ezért nem tudnak "ÁÁÁ"-ra tátani, csak "AAA"-ra. ujjbeggyel történő finom masszírozással lehet ezen segíteni. (mint ahogy azt Utolsókánál megtanultam, de ugye jó pap is holtig...)
kínzó fájdalommal jár még, mikor a szívószerv annyira mohón szívódik a tejtermelő testrészre, hogy beszívja saját magát is. konkrétan olyan érzés, mintha lenyúzná az ember bőrét. ujjal finoman kipöndörgetni gyorsan! mindjárt megkönnyebbül. kár, hogy csak 2 hét múltán jutott el hozzám ez az információ.
aztán ott van még a tejtermelő testrész felszíni gyulladása. égő fájdalom abban a pillanatban, mikor a szivattyú csatlakozik a tejtermelő szervhez. kergetőzés közben legóra lépni hawaii nyaralás ehhez képest. használat közben enyhül a fájdalom, lecsatlakozás után hamarosan megszűnik. itt jön az a bizonyos borogatás meleg kamilla-citromfű teával. és a kenegetés házi (vagy dr. theiss tégelyes) körömvirág kenőccsel, esetleg 10x-es hígítású betadine oldattal az felszíni sérülések kezelése végett. 3-4 nap alatt rendbehozza a dolgot. és hát sajnos a gyakori szívatás miatti felszíni repedések leghatékonyabb szervizelése a minél gyakoribb szívatás.
nem is említem, hogy a kórházban javasoltak szerint (hadd szellőzzön, anyuka!) hetekig kitakart tejtermelő testrésszel grasszáltam a lakásban, nyilalló fájdalmak közepette, hogy segítsek begyógyulni a használatban feltörődött tejleadó szerveknek. (a penész egye meg a fájdalamasan dörzsölő mosható tej-betéteket is!) kerek 1 hónapig szenvedtem, mire kiderült, a hidegtől (is) sajognak a testrészek. mihelyst betakaróztam, lám, sokkal jobb kedvem kerekedett. ezúton is köszönet Anyabojgónak a tippért.
a heves mechanikus behatás miatt keletkezett tályog és annak szervizelése ellenben teljesen fájdalommentes.
nemcsak az első volt nehéz: hármas számú szivattyúm 15 hónaposan egyik napról a másikra bojkottba lépett. nyöszörögve félrefordult, ha csak meglátta a testrészt. sőt, az alternatív technológiával kinyert tej sem érdekelte. a szívás ebben, hogy bár 3 nappal azelőtt még (betegség miatt) reggel, déli alvás előtt és a szokással ellentétben utána is, este, valamint éjjel többször is hevesen szívogatta, de már reggel csak ímmel-ámmal nyámmogott rajta, majd a déli alvásnál szívás helyett köpés jött, és sírás. igen ám, de a tejtermelő testrészek még abban a hitben voltak, hogy a szivattyúnak kivételesen nagy mennyiségű tejre van szüksége, és ennek megfelelően termelték azt a kivételesen nagy mennyiséget. így hát meg kellett tanulnom leállítani a termelést.
a tejtermelést szinte teljesen fájdalommentesen sikerült 2 hét alatt a minimumra csökkenteni. tippek: napi 1 mézes mentatea (nem utolsó, hogy valószínűleg emiatt nem kaptam el a taknyot a szivattyúktól), langyos kamilla-citromfű teás borogatás, minimális mechanikus tejkitermelés, épp csak a fájdalom enyhítésére (először 2-3 napig naponta kétszer, ezután 2-3 napig napi 1, újabb 2 nap múlva mégegy), és kész. a néha kissé fájdalmas (nekem kb tyúktojásnyi méretű) kemény területek kb 1 hét alatt eltűnnek maguktól (ezen információért köszönet Poginak).
a fenti gyűjteményt egyébként nem elrettentésként írtam! a tejtermelők többségének élvezet a szívatás. én a kevés kivételek egyike vagyok: ha nem fáj különösebben, már jó. kellemes talán 1x-2x volt. hozzátenném, hogy ezzel együtt összes kicsi élienemet eddig összesen 72 hónapig üzemeltettem szivattyúként, és még nincs vége. :)
a túlélésben segített a dohányosok és alkoholpisták leszokását segítő mantra: csak ma vagyok absztinens. holnap megint rágyújthatok/ihatok valamit - mondják ők nap mint nap mint nap mint nap... én minden csatlakoztatásnál azt mondtam, hogy csak ezt kell kibírnom, következőre mechanikus tejkitermelést alkalmazok, és csatlakoztatás nélkül, közvetve tankolom meg a szivattyúmat. aztán valahogy csak kibírtam, valahogy minden fájdalom elmúlt, és így maradtunk, szívatósnak.