a minap Fineas Csabi a tízparancsolatot taglaló egyik bejegyzését olvasva a következőn gondolkodtam el:
vajon mennyire hű a Biblia Isten eredeti elképzeléséhez? mindenki tudja, mennyiszer írták át egyházpolitikai okokból a "szent"írást... vajon hol ferdült el a tízparancsolat értelmezése?
ha eredetileg valahogy úgy szólt, felebarátod házastársát ne kívánd, akkor hogy lett az értelme bizonyos körökben az, hogy csak a házastársaknak, csak gyerekcsinálás céljával szabad kefélni?
ha eredetileg valahogy úgy szólt, felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot ne tégy, akkor hogy lett ebből az, hogy a szádon csak igaz szót szabad kiejteni?
én úgy érzem, Isten nem változott meg az ó- és az újszövetség között. régen is csak annyit kért, mint most: ne isteníts mást, csak engem és szeresd felebarátodat mint önmagadat (azaz ne tégy olyat mással, amit magadnak nem kívánsz). miért lett bűn lélekmelengetés (vagy épp testedzés) céljából összebújni egy másik magányos emberrel? miért lett bűn azt hazudni legkedvesebb barátnőnknek, hogy milyen csinos az új frizurád? nekem rosszul esik a visszautasítás, és az igazság kíméletlen kimondása. másnak sem kívánnám ezt...