we're taking a break in making a babe and i feel so useless like being fruitless so let's go to bed it can't be so bad to accidentally make the condom break   after all, we do want to procreate...

valljuk be, nem leszünk fiatalabbak az évek múlásával. a hivatalos meghatározás szerint én már középkorú vagyok. és hát igen, közelebb vagyok a 40hez, mint a 30hoz... nemrég tudatosult bennem, hogy én hiába nem éreztem (lelkileg) a különbséget 29 és 30, 30 és 31, 31 és 32, ...., 35 és 36 között, 29...

az egész január szívás, ahogy van. szerencsére nemsokára vége. már nem remélem, hogy az elkövetkezendők jobbak lesznek, mert biztosra tudom, hogy ennél lejjebb tényleg nincs.  tegnap-tegnapelőtt átlag 4 órát aludtam éjjel, kb 10-15 részletre elosztva, mert mindhárom élienemet leterítette...

nagyon remélem, hogy január 16. volt az év legsz*rabb napja, mert ennél alább már nem nagyon mehet. a kicsi éliennek tele van aftákkal a szája, 39 fölötti lázakat produkál már 3 napja, és nem tud aludni, annyira szenved. éjjel 1-kor még fenn voltam vele, mert 10-30 percenként sírva ébredt. így...

az iti gyakran megakad az életével, mert azt kérdezgeti: miért?    miért kell fürödnöm?  miért kell már megint fölkelnem?  miért küzdjek? miért menjek el itthonról mikor kikér a barátnőm? hiszen itt szükség van rám. az élienek zokognak, hogy anya, anya ne menj el kérlek, esetleg...

(a kifejezésért köszönet Poginak és a gimista éveknek) a lónyál az, mikor az ember csurran-cseppen, kenődik szétfele, és nincs határozott formája. én most pont ilyen lónyál vagyok. nincs kedvem írni, nincs kedvem olvasni, nincs kedvem enni, nincs kedvem semmihez, de ugyanakkor olyan szívesen írnék...

nem tudom, voltál-e már valaha annyira fáradt, hogy nem akartál lefeküdni, mert akkor fel kell majd kelni. én (sokadszorra) itt tartok. tegnap éjjel a legnagyobb kb 2, a legkisebb kb 1 órát volt fenn, természetesen egymás után. pedig épp úgy éreztem, kezdenek rendbejönni az éjszakáink... ha jól...